Mint égen a csillagok
aurora story time links home tumblr


Jelenség
2016. július 28., csütörtök | 9:25:00 | 2 comments


Típus: egyperces
Korhatár: nincs
Megjegyzés: Igyekeztem megörökíteni, milyen lehet az, mikor három ember ugyanazt látja, csak másképp. A véleményeknek nagyon örülnék!:) Kellemes olvasást!
A szépség olyan, mint a fizika törvényei,
attól függetlenül létezik, hogy azt elismerjük, vagy sem. /Szipál Márton/


 Blanka nem sietett, noha tudta, hogy elkésett. A randevúja hivatalosan tíz perce kezdődött egy apró pesti étteremben, mégsem rohant. Ki akarta élvezni a lassú sétáját, ameddig csak lehetett, csodálta az elé táruló tájat, a galambokat, amelyek fel-felszálltak, még a siető embereket is, akik a mellettük állónak szitkozódtak az eső miatt.
A lány imádta az esőt, úgy meg tudta nyugtatni, ahogy semmi más; talált benne valami rendszert, amelybe kapaszkodhatott. Ha tehette, mindig kint volt az utcán esőben. Néha úgy tett, mintha telefonálna, vagy egyszerűen várna valakire, ám az esetek többségében csak állt, és bámult. Az emberek meglehetősen furcsának tartották emiatt.
Egyre csak közeledett céljához, s jobban érezte, hogy a mai este fenomenális lesz. Jól fogja magát érezni.
A szerelmével.
Ahogy belépett az étterembe, minden szem rá szegeződött. A barátja szeme felcsillant, és meglehetősen pimasz gondolatok fogalmazódtak meg az agyában.
Oh, istenem, de gyönyörű! Vajon tisztában van vele, milyen hatással van az emberekre? Olyan, mint egy angyal, aki bűnre csábít úgy, hogy pontosan tudja, hogy ezt teszi, mégis teljesen tisztának mutatja magát. Mintha tényleg angyal lenne. Ennivaló. Még így, ázottan is, sőt, így aztán igazán! Csókolnivaló szája kicsi mosollyá gördül, ahogy leveszi a kabátját, amelyből csurog a víz. Egy pici esőcsepp kellemes lassúsággal csordul le a nyakán, belefolyik ruhája dekoltázsába, még kívánatosabbá téve őt.
Akarom. Most.
A helyiség túloldalában ülő fiatal lány (Anna) meghökkenve tekint Blankára, majd a szeme elkezd villámokat szórni. Gimnáziumi osztálytársak voltak ők, és régóta gyűlölték egymást, hiszen Blanka elcsábította Anna akkori szerelmét, s ez a sérelem olyan mély volt, hogy azóta is képtelen megbocsájtani. Rosszalló tekintetével szinte megölte Blankát.
Nem hiszem el, hogy ismét látnom kell ezt a csajt, ráadásul egy újabb pasival, akit majd kihasznál, és elhajít! Undorító, amit művel, egyszerűen undorító. Te jó isten, hogy néz ki?! Mi ez a vörös ruha rajta? Mint valami rossz szajha! Az a kihívó mosoly, felháborító! És mégis mindenki őt bámulja, mintha valami szépség lenne. Engem is nézhetnének, nem csak őt. Bennem nincs annyi műség, mint benne. És én nem lopom el mások szerelmét!
A pincér egyenes háttal állt meg Anna mellett, majd nem törődve a rá várakozó tömeggel, hosszan, elnyújtva kitöltötte neki a teát, miközben szemét szigorúan Blankán tartotta. Kétségtelen, hogy a jelenség magával ragadta az egész vendéglőt - kit-kit más okokból.
Nem csodálom, hogy mindenki őt nézi. Tényleg szép, nagyon is. Szeretem a fekete hajú lányokat, olyan titokzatosak, mikor elbújnak a fürtjeik mögé. Ez a lány is rejtélyes lehet, viszont olyan… könnyednek, nyíltnak tűnik. Bizonyos, hogy kedves. És ahogy mosolyog, leveszi a barátját a lábáról. Szerencsés fickó lehet, hogy ilyen barátnője van. Biztos, hogy halálosan belezúgott.